Sziasztok kedves Gazdik! Újra itt vagyok.
Mostantól a saját nevem alatt írok, nem bitorlom tovább Cuppi fiókját. Majd használja Ő, ha úgy hozza kedve.
Végigolvastam a lemaradást. Örülök, hogy tetszett a versike, köszönöm a kedves méltatást ezzel kapcsolatosan. A folytatást hamarabbra terveztem, de az újévi teendők közbeszóltak.
Addig viszont többször is el lehetett olvasni. A színesen kiemelt részt (Macskabál induló) remélem már kívülről fújjátok mostanra.
Az UH-s (azaz ultrahangos) riasztó elérhetősége itt látható:
http://www.dazer.hu/Azért merem javasolni, mert természetesen nem csak kutyák, de macskák "ellen" is hatásos, ám az "ellent", szándékosan raktam idézőjelbe: a cél még véletlenül sem az állat megfélemlítése, vagy rendszeres sakkban tartása, kizárólag a tanítás/leszoktatás célzattal történő okítása.
A legnagyobb különbség, ami miatt sem Anna, sem Brigi nem tud érdemi tanácsot adni, az, hogy Herceg nem lány cica, hanem KANDÚR. Elképesztően más a magatartás, a viselkedés és az említett bosszú is drasztikusabb formát ölthet, mint a nőstényeknél. Egy kandúrmacskánál nincs kegyelem... a gazdi vagy behódol és átengedi a lakást, ami onnantól a macskáért lesz, vagy komolyabb nevelési módszerekbe kezd, vagy elválnak útjaik. A kandúrmacska nem lesz olyan kezes bárány mint a lánycicuskák, ezt sajnos tudomásul kell venni. Persze kandúr és kandúr között is lehetnek jelentős eltérések, hiszen mint volt róla szó korábban, minden macska egyéniség, de általában véve akkor is igazak a fentiek.
Láthattatok Cuppi gyerekkori képei között olyat, amikor egy cirmos cicával (Lupo) együtt fekszik a kaparófája kosarában. Az életrajzában beszámolt róla, hogy az a macska illetlenül viselkedett, ezért elváltak útjaink. Valóban így történt. A megismerkedés úgy kezdődött, hogy egy sötét nyári éjszaka valaki kirakta a kertünkben a kis cirmost, aztán itthagyta. Az irodámban égett a lámpa és a cica odajött a fényhez, benézett és a bukóra nyitott ablakon (szuterén helyiség, emlékezzetek csak a varjas felvételre!) benyávogott. Fáradt volt és éhes... úgy 4 hónapos lehetett a méretéből és egyéb külsőségeiből ítélve. Abszolút tiszta és ápolt volt a bundája. Behoztam és megmutattam Cuppinak. Nagyon barátságos volt, Cuppi azonban féltékenykedett eleinte. Pár napig fújt rá, de aztán egy alkalommal elkezdte nyalogatni és a kis kandúr hagyta... majd Cuppi ezt követően tetőtől talpig végigmosdatta. Onnantól kezdve máris elválaszthatatlanok voltak. Lupo is mosdatta volna Cuppit, de a félhosszú bundával nem bírt, így csak a fejénél maradt.
Lupo cica elég agresszív volt, folyton támadott, futkosott, Cuppit kergette. Nem verekedtek, mint Floki (aki ugyebár nőstény), de egyfolytában egzecíroztatta Őfelségét, aki így legalább formában maradt. Lupo már pár hét múlva felmászott a legmagasabb szekrény tetejére és diadalittasan bámult le rám onnan. Cuppi meg lentről nézte és arra gondolt, hogy hű, vajon mit fog kapni a kisördög. Végül nem kapott semmit, és bár sosem okozott igazi kárt, rövidesen rájöttem, hogy Cuppihoz hasonlóan NEM NEVELHETŐ. Talán más módszerekkel... Mire azonban idáig jutottunk más is történt, így kezelhetetlenül felgyorsultak az események.
Amikor pár hónap múlva kiskandúrból nagykandúr lett és emiatt a lakás sarkait elkezdte megjelölni (a szőnyegből sosem jött ki a sárga elszíneződés, szerencsére nem látható helyeken követte ezt el) máris hívtam az akkori állatorvost, hogy elvégezhesse az ilyenkor aktuális műtétet. Akkor derült ki, hogy az orvos hetekre elutazott, így várnom kell... sajnos azonban máshogy alakult az életünk, mármint Lupoé és a miénk Cuppival. A macska pár újabb ide-oda jelölésért kapott ugyanis néhány alapos fenékre verést, amit úgy hálált meg, hogy a hálószobai ágy közepére odacsinált egy ... egy hatalmasat
.... [hatásszünet]
Amikor beléptem a lakásba és éreztem, hogy valami nagyon büdös, csak csukott szemmel mentem a szag után, aztán hirtelen majd elájultam a látványtól. Az ellenségemnek sem kívánok ilyesmit.
A lényeg, hogy át kellett húzni az ágyneműt.A macska meg alaposan le lett szidva, bár úgy el volt bújva, hogy alig találtam rá.
Este megismételte az eljárást!!
Mire mentem lefeküdni egy újabb méretes csomag várt ugyanott. Azt hittem, hogy sírva fakadok, amikor újra ágyat kellett húzni. Akkorra már megértettem, hogy nem, ez nem véletlen volt, a kis dög szándékos bosszút állt ellenem, minden jócselekedetem ellenére. Nem számított, hogy befogadtam, etettem, itattam, játszottam vele, Cuppi megosztotta vele mindenét a fekhelyétől... csak az számított, hogy kikapott és ezért dühös lett. Hát visszavágott alaposan, hogy tudta, hogy mivel fogja a gyenge pontot megtalálni!
Még hozzá kell tenni, hogy Cuppival ellentétben Lupo soha nem jött fel az ágyba. Ő a kaparófán aludt vagy a kanapén. Kivéve a legelső nap, amikor beköszönt, mert akkor miután megvacsorázott, odabújt és ott is aludt el 1 perc múlva dorombolva a fejem mellett.
Aznap éjszaka kiraktam az erkélyre, ahol nem tudta, hogy mitévő legyen. A nyervogásától zengett a környék. Gondoltam magamban, hogy na te dög, most vagy leugrasz, vagy abbahagyod, mert én le nem viszlek már a kertbe éjjel egykor.
Reggel, amikor felkeltem, első dolgom volt, hogy felkaptam és kiraktam a kertbe. - Na itt jelölgess, te kis disznó!
Soha többet nem láttuk.
Ez csak egyetlen példa arra, hogy mit értettem én a "bosszú" alatt és hogy hogyan lehet megérteni az ilyesféle magatartás motivációját.
Most mennem kell, de majd innen folytatjuk.
Addig ismerkedjetek a Dazer riasztóval.