MACSKA-JAJJ! - Nagyon kacinfántos ügyosztály

[Cuppi cica]

A PANIC MOUSE SZAPORODÁSA

Ez a téma nem hajmeresztő, inkább kicsit nevetséges.

Annak idején szerettem volna Cuppinak egy olyan játékot, ami "magától működik", emberi beavatkozás nélkül. Az interneten kezdetben nem volt ilyesmi fellelhető, azonban nem adtam fel. Egy-két évvel később egy alkalommal végre siker koronázta keresgéléseimet. Ráakadtam egy német cégre, akik a weboldalukon hirdették az éppen akkor megjelentetett Panic Mouse játékukat, egy elképesztően rossz minőségű kisfilmmel együtt. (A Panic Mouse-t már nem mutatom be, hiszen láthattátok a Cicavízióban, meg Cuppi már elmagyarázta mire való a bemutatkozó oldalán.) A filmecskén egy szoba közepén hatalmas disznóól közepette több macskakölyök egymást legyűrve versengett, hogy ki pofozzon bele a kiszámíthatatlanul ide-oda csapkodó pálcán lógó szőrgombócba. Szemlátomást rettentően élvezték a mókát. A videónak nem volt hangja, amit hiányoltam, de sebaj, nagyon megtetszett a ketyere.

Akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt az internet a mai színvonalához képest, kiváltképp Európában indult be lassan. Ennek volt köszönhető az a kezdeti elmaradottság is, hogy nem minden eladóhely tudta megoldani a bankkártyás fizetést (terhelést), így jobb híján levelet írtam nekik, hogyan vásárolhatnék tőlük. Amennyire emlékszem, még a cég szedett-vedett weboldala is annyira újdonság volt, hogy akkor találták ki menet közben, hogy akkor tényleg, hogyan is fizessek nekik külföldről, minekutána ők majd postázzák a terméküket.

Átutaltam a vételárat a megadott számlaszámukra (meg tudom nézni pontosan, de emlékeim szerint kb. 13.000 Ft lehetett a postával együtt) és rá egy héttel meg is kaptam Németországból a küldeményt. Cuppi eleinte érdeklődött iránta és játszott is vele, de a készülék hangja láthatóan zavarta, így igazából csak ritkán engedte el magát annyira, hogy önfeledten elmerüljön a pofozósdiban. A kertben is csalogattam a játékkal, de odakint csak szaglászni, nyargalászni és legelni szeret, játszani nem tud. Túl sok neki a rengeteg kinti nesz, külső zaj, néha csak úgy kapkodja a fejét ide-oda.

1 héttel később újabb küldemény érkezett Németországból, ami kísértetiesen hasonlított az előző dobozra. Nagyon meglepődtem. Mit gondoltok mi volt az?



Naná, hogy egy újabb Panic Mouse!

Nyilván valami súlyos "adminisztrációs hiba történt" és egy munkatárs, aki a rendetlen cégnél nem állt a helyzet magaslatán, postázta azt a terméket, amit egy kollégája 1 héttel korábban már megtett. Legalábbis így gondoltam, hogy hasonló baki történhetett. Nem volt mit tenni, visszaküldeni már nem fogom az árut, gondoltam, az eladó cég pedig sosem keresett meg utána. Én lehettem nekik a tanulópénz. Szerencsém volt, hogy ennyire az elején vásároltam... ki korán kel, aranyat lel. Mivel túlzásnak éreztem, hogy tartalékként megtartsunk egy másodpéldányt, amit "ajándékba" kaptunk, én is ajándékba adtam a második Panic Mouse játékot Cuppi rokonainak.

Azóta is ott van, most direkt rá is kérdeztem, mert felmerült, hogy esetleg érdekelné Brigit, vagy valamelyikőtöket, de használják, így hát rá kell keresni a neten, hogy kapható-e még. És mire jó a Google?

http://www.panicmouseinc.com

A német cég már a múlté, ahogy a régi jó Panic Mouse is, az eredeti változatokat már nem lehet megvenni. Van azonban két érdekes újabb játék, nekem az tetszik, ami a lapos körpárna alatt mozgatja az egeret. Sajnos csak december elején lesz újra elérhető. Majd elválik, talán karácsonyig ideér. Lehet, hogy érdemes lenne viszonteladói szerződést kötni velük és rendelni egy nagyobb mennyiséget, szerintem lenne rá igény idehaza.

Hát ez volt a Panic Mouse szaporodásának története. Mivel karácsonyi cicaajándéknak is ideális ötlet, próbáljátok ki, hogy mennyire tudnak örülni, ha ők is kapnak meglepit.

[Cuppi cica]

REJTŐZÉS A KERTBEN, avagy ha rosszcsont a macska

Történt egyszer jó néhány évvel ezelőtt, hogy egy hétköznap lementem a kertbe Cuppival sétálni. Mivel szép idő volt és nem láttam értelmét, hogy máris felhozzam, munkám viszont lett volna bőven, bementem az irodámba, ahonnan a székből fel-felállva azért ráláthattam legelészése és szaglászásai közben az ablakon keresztül. Az irodám egy szuterén helyiség, aminek az ablakai nem sokkal a földfelszín felett találhatók, így tökéletes rálátás nyílik a hátsó terepre (az egyik ilyen ablakon keresztül készült a varjas felvétel egy része is, vagy a hangyász harkály videó).

Igazság szerint a zöldben tett macskaséta gyakorta úgy lett meghosszabbítva, hogy Cuppi felügyelet nélkül kint volt a kertben, én pedig rápillantgattam bentről. Negyedóra-félóra elteltével pedig vagy magától bejött, vagy ha "kiment a képből" én is kimentem utána és akkor már szépen felkísértem a lakásba.

Ám azon a napon hiába kerestem, egyszerűen eltűnt. Előtte talán a postás jött, vagy egy hosszabb telefonom volt, már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy nem láttam, ezért máris mentem kifelé megnézni, de sem a kert hátsó, sem az oldalsó részén nem találtam. Mindenhol kutattam, mindenhol hívtam és egészen megdöbbentem, hogy akkor sem jött elő. Ilyet még sosem csinált, ezért felmerült bennem, hogy képes volt és kiugrott az utcára a kerítésen átmászva?! De hát soha nem tett olyat és meg is volt tiltva neki! Azért ezt a lehetőséget is végignéztem és körbejártam a házat kívülről is. Semmi. Már vagy ötször körberohangáltam a kertünket, végül nem jutott eszembe más, csak az, hogy kizárásos alapon ott kell lennie valahol, de úgy elbújt, hogy még partvissal benyúlva sem tudom kikergetni a tuják mögül. Nem értettem, miért csinálta ezt, de biztos, hogy élvezte a kisördög. Mivel kifogytam az ötletekből, felhívtam Gazdi1-et telefonon, hogy jöjjön haza, mert Cuppi eltűnt a kertben és keressük tovább együtt. (Floki akkoriban még meg sem született, ma már az ő folytonos Cuppi-abajgatása miatt sem hagynánk így kint őket felügyelet nélkül.)

Gazdi1 a közelben dolgozott és perceken belül hazaért. Épp csak annyit tudtam mondani neki, amit a telefonban is, amikor a rosszcsont szőrzsákunk egyszercsak nyávogva előrohant az egyik tuja alól. Hogy pontosan hol tanyázott, melyik sarokba vette be magát, ahonnan hirtelen előkerült, már nem tudhattuk meg, elég buja növényzetünk volt akkoriban (azóta sajnos drasztikus változáson mentek keresztül a tujáink és egyéb bokraink). Csak arra tudtam gondolni, hogy félt egy esetleges fenyítéstől, hogy ha előjön, akkor majd kap a fenekére, amiért így elbújt, jól tudta, hogy nem szabad. Ahogy aztán hallotta, hogy egyre hangosabban kerestem, egyre inkább visszahúzódhatott és egy rejtekhelyről figyelhetett tovább reménykedve, hogy majd csak megússza a beképzelt büntetést. Ám Gazdi1 hangjára megkönnyebülhetett és nyilván nagyon megörülhetett neki. Akkoriban napközben csak én voltam itthon és ez mindenképpen egy rendkívüli és új helyzetet teremtett, hogy Gazdi1 is felbukkant a kertben a délelőtt közepén. Cuppi cica pedig megfeledkezve magáról, örömteli nyávogással kocogott elő a legnagyobb megkönnyebbülésünkre.

Attól a naptól be lett fejezve a rálátásos sétáltatás és az incidenst követően Őfelsége mindig csak annyit maradhatott kint, amíg szem előtt volt és valamelyikünk ott állt a közelében. Nem is mászott be többet a tuják mélyére. Amióta pedig Floki is ellenőrzi a terepet, azóta végképp nem mer olyan helyre menni, ahonnan nem várt támadás érheti . Ez azért is jó, mert amikor pl. nyáron órákon át tartózkodunk a kertben, akkor is folyamatosan tudunk rá figyelni.

Hiába volt előtte már sok éves gyakorlat, Cuppi egyetlen perc alatt is tudott meglepetéseket okozni. Nem véletlen a többesszám, hasonló kalandja később is akadt, bár az nem itthon történt és a körülmények is mások voltak. Az lesz a következő történet.

[Cuppi cica]

KERÍTÉSEN KIBÚJÁS, avagy ha szökik a macska

Ha beköszönt a szép idő és kitör a kánikula, nem csak mi üdülgetünk, gyakran Cuppit is magunkkal visszük a "nyaralóba". A környéken - Cuppi rosszallása ellenére - minden szomszéd a csodájára jár; nem tudunk úgy kiszállni az autóból, hogy ne szaladnának oda... - A szőrös macskagyerek is lejött? - Ilyenkor be kell mutatni, hogy a nézelődők teljes mértékben kielégülhessenek. Ez azért idővel egy kicsit már fárasztó. Főleg Cuppinak, aki ilyenkor csöndben elégedetlenkedik.

Bár a körülmények pompásak, a kerítés sajnos nem macskabiztosra készült, mint idehaza. A nap folyamán a leglényegesebb pont számunkra az, hogy folyamatosan figyeljünk Őfelségére és lehetőleg 1-2 percnél tovább ne tévesszük őt szem elől. Bár érthetetlen, hogy miért van folyton mehetnékje, be kell látnunk, hogy a ragdoll túlontúl kíváncsi és ez bizony súlyos következményekkel is járhat, amitől nekünk kell őt megóvnunk. Mivel lakásban tartott macskáról van szó, egészen máshogy viszonyul a külvilághoz. Nem képes érzékelni annak reális veszélyeit és a saját korlátaival sincs tisztában, amíg meg nem tapasztalja mindezek hátulütőit. A házimacskákkal ellentétben nehezebben igazodik el egy idegen, külső környezetben, könnyen leblokkol, ha valami nem várt esemény történik, így könnyű prédájává válhat akár idegeneknek, akár más állatoknak és vissza sem talál azon az úton, ahol elhagyta a biztonságot jelentő területét. Mindezen tényezők miatt extrém figyelemmel kell olyan helyen eljárni, ahol megtörténhet, hogy egy óvatlan pillanatban eltűnik, kisurran, pl. a kerítésen keresztül.

Sajnos előfordult és nem is egyszer, hogy családi étkezésünk során, netán valami közös játékban elmerülve, beszélgetés vagy sportolás közepette egyikünk sem figyelt rá pár percig, pedig négyen is a közelben voltunk. Mire észbekaptunk, már a kert túlsó végén császkált, vészesen megközelítve a kerítést, amin át egyszerűen kisétálhatott. Bár csendes környék és kisforgalmú utca, mégis nagy kockázatot rejt, hiszen idegen emberek jönnek-mennek és autók is közlekednek.

Minden odafigyelésünk ellenére is megtörtént, hogy már a kerítésen kívül kaptuk rajta! Éppen akkor bújt át, vagy már kint is volt. Amikor rászóltunk és fújjogtunk, annyira besokkolt, meg mekegett, hogy azt is elfelejtette, hogy kell visszabújni. Ha más szólt volna rá az utcán hasonlóan, ki tudja hogyan reagált volna? Csak felkapják és már viszik is. Mindenesetre erre is gondolnunk kell. Csak néhány alkalommal fordult elő, hogy ilyen szintig eljutott, mert rendszerint előtte lekapcsoltuk. Ám folyamatos figyelmet igényelt és akármivel foglalatoskodott is, előbb vagy utóbb, de végül mindig az utcafronti kerítés felé vette az irányt.

És egy nyári napon elterelte a figyelmünket... hosszabb ideig ravaszul egy helyen tartózkodott, elaltatva a gyanakvásunkat. Talán öt, talán tíz percig nem pillantottunk rá. Egyszer csak megkérdeztem, hogy hol van, mert nem láttam és akkor a többiek is keresni kezdték. Nem volt sehol. Mivel rengeteg helyen lehetett a lakásban és a kertben is, idő volt mindent átkutatni. Nem győztük keresni. Kinéztünk az utcára is, de sehol. Végtelennek tűnő perceken át teljes gőzzel tartott az átfésülés, de eredmény nélkül!!
Végül már nem csak kinéztünk, de ki is mentünk a kertkapun és égnek álló hajjal láttuk, ahogy jó három házzal arrébb, egy kerítés tövében, enyhe laposkúszásban ballag elfelé és szaglássza a füvet. Az utcán sehol egy lélek, még egy madár sem csipogott. Micsoda szerencse!

Odaszaladtunk és körbeálltuk. Hatalmas letolás jött, majd ráparancsolás... de nem akart visszamenni. Lökdöstem, hogy Cuppi, fúúj, hogy képzelted.... rettentetes nyekegés-mekegés-remegés volt a válasz, de máris leblokkolt, láthatóan azt sem tudta, hogy honnan jött, merre ment, hol van éppen. Úgy kellett kézben visszavinni. Hát ez a legnagyobb különbség közöttük és a többi házimacska között. A saját felségterületén nagy úr lehet, de ismeretlen közegben azonnal és végzetesen képes eltévedni.

Rendkívül kíváncsi lennék, hogy ellenőrzött körülmények között (ahol biztonságosan elengedhetnénk egy ilyen teszt erejéig) vajon képes lenne-e felügyelet nélkül idővel ráeszmélni, hogy mi történt és visszajönni azon az úton, ahogyan távozott? Elméletben igent mondanék, hiszen mégiscsak macskagénekkel rendelkezik, ők pedig csodákra is képesek. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatom és a megérzésem azt sugallja, hogy nem tudna visszajönni és amikor rádöbbenne erre a tényre, akkor nagyon megrémülne és talán még messzebb kerülne a céljától.

Huhh... Hát az az érzés valóban leírhatatlan, amikor azt hiszed, hogy elveszett, hogy nincs meg és csak telnek a percek eredmény nélkül. Az azóta megtöbbszörözött "biztonsági intézkedéseknek" köszönhetően ez volt az utolsó olyan esete Cuppinak, amikor így el és ki tudott osonni. Ehhez először be kellett kúsznia pár tuja közé, hogy azok elrejtsék, majd a kerítéslábazaton végigsétálva, végig a növények takarásában maradva, eljutott a ház mellett egy olyan pontra, ami már a faltól is teljes takarásban volt előttünk. Ott ment ki az utcára. Azóta partvisok vannak a kritikus pontra állítva, mint egyféle madárijesztők (a ragdollok pedig nem szeretik a partvist és a seprűt), arra a pontra, ahol átkúszhat és kikerülhet a védett zónából, illetve a szemünk elől. A tuják mögé azonban még így is bemehet, ezért nagyjából percenként ellenőrizzük, hogy megvan-e még, és ha nem tudunk rá kellőképpen figyelni, akkor inkább becsukjuk a házba egy időre, majd később újra kiengedjük. A jó néhány éve történt ominózus eset óta ilyen virtuális sorompókkal tartjuk vissza sikeresen, nehogy meggondolatlanságot műveljen. A fegyelmezés és tiltás magában ugyanis nem biztos, hogy évek múltán is elég. A szagok és illatok csábítása sokkal erősebb és vonzóbb lehet, amit muszáj követnie.

Azt a jelenetet, megdöbbenést és szívdobbanást nehéz írásban kifejteni, amit a pánikszerű keresésünk katarzisaként át kellett élni, amikor megpillantottuk Őt több háznyi távolságban... Miért csinálta? Ennyire kíváncsi?

Naná!

ŐRÜLET!

[Cuppi cica]

AKUT MÉLYALVÁS, avagy mi is az a Macska-narkolepszia?

Íme a meghökkentő mesék egy újabb epizódja. A házimacskákra egyáltalán nem jellemző és a többi nemesített fajtánál is igen ritkának számító jelenség abból áll, hogy a macska feje - oldalt vagy hason fekvő pózban - hirtelen lehanyatlik, az állat pedig rövid időre ájult, öntudatlan állapotba kerül, majd kisvártatva magához tér, mintha mi sem történt volna.

Egyes esetekben az ájulást kiválthatja valamilyen külső inger, pl. étkezés vagy játék. Olvastam beszámolót játéka közben beájuló macskáról, aki a kómájából másodpercek múltán, vagy akár 1-2 percen belül hirtelen felkel és mindent úgy folytat, mintha semmi sem történt volna.

Mi azonban Cuppinál a legnagyobb nyugalmában, a kapanén lustálkodva figyeltük meg ezt a furcsaságot számos alkalommal. Többször Gazdi1 ölében mutatta be az akut mélyalvás műveletét. Ez úgy indul, hogy Cuppi napi 18-20 óra alvást követően rájön, hogy jujj, de nagyon álmos már megint. Aztán talán arra gondol, hogy milyen jó lenne újra durmolni egy nagyot... és már alszik is!! De nem ám úgy, ahogy máskor! Ez valami egészen elképesztő. A külső szemlélő annyit vesz csak észre, hogy a macska néhány másodpercig nem tudja a fejét megtartani, mintha elbóbiskolna és a feje emiatt oldalra vagy előre dől, attól függően, hogy éppen milyen testhelyzetben fekszik. Pár ilyen biccentés után még visszaemeli a fejét a függőleges helyzetébe (pont úgy, mint az ember, amikor ültében elbóbiskol), majd egyszercsak filmszakadás... Zuumek!!! Kooing... és már ki is van ütve, a feje lezuhant (még jó hogy a kanapé és Gazdi öle is finom puha).

Ilyenkor a következő tünetek észlelhetők rajta: gyors szemmozgás (REM), nyaki izomrángás, arcizmok és végtagok TELJES ernyedtsége. Meghúzhatod a fülét, csikizheted a talpát, felemelheted a lábát és elejtheted... akár ötször egymás után. A macska totális kómában van. Óbégathatsz a fülébe közelről vagy távolról, suttoghatsz neki valami szépet vagy könyöröghetsz hozzá, hogy keljen fel, de akár finoman lökdösheted, módjával rángathatod, cibálhatod is: SEMMI. Na, ilyenkor aztán tényleg ő maga A RONGYBABA!

Aki nem látott még ilyen állapotot, az meg is ijedhet, pedig ez a tünet semmilyen következménnyel nem jár a cicusra nézve. Legfeljebb arra érdemes odafigyelni, hogy a feje ne hátra essen, hogy a nyelve miatt esetleg ne kapjon levegőt. Emiatt nincs értelme egy teljes felemelésnek sem, amire talán magához térne, ám felesleges, mert úgysem tart az ájult állapota 1-2 percnél tovább. Sokaknak megdöbbentő lehet, hogy még a szemhéját felhúzva sem ébreszthető fel a spontán narkózisából!
A jelenség nem csak macskáknál, de pl. embernél, kutyánál, kecskénél is megfigyelhető, bár mindenképpen ritkaságszámba megy.

Orvosi esetnek csak akkor számít, ha valakinél gyakran fordul elő, az már utalhat más problémákra is. Ilyenkor naponta akár tucatszor is ismétlődhet, míg más esetekben havonta, negyedévente 1-2 ízben, ha megesik. Utóbbival nincs semmi tennivaló, legfeljebb csak megszemlélhetünk egy ájult szőrmókot közelről. Hogy miket nem tudnak produkálni?!

Az orvostudomány jelenleg nem tud magyarázatot adni a narkolepsziára. Feltételezések szerint vagy egy az alvásban szerepet játszó neurotranszmitter (azaz ingerületátvivő anyag) ideiglenes hiánya vagy ennek az anyagnak a "vételi funkciójára" szakosodott receptorsejtek hiánya, illetve azok hibás működése okozhatja a bizarr jelenséget. A cím ezért csak szójáték, hiszen ennek a folyamatnak nincs köze a természetes alváshoz, vagy annak egy szakaszos részéhez, a mélyalváshoz.

Most már sejthetitek, hogy milyen lehet egy "szó szerinti ragdoll", ha ragdoll üzemmódba vált.

[Gazdi2]

PÓRUL JÁRT MACSKA

Pár hete történt a következő baleset.

A robotporszívó munkája miatt felraktuk az új pánikmausz játékot Cuppi kaparófájára, hogy ne legyen a földön útban. Aztán ott is maradt egy időre, de már máskor is volt ilyen, nem történt belőle probléma. Ám utolsó alkalommal Cuppi megfeledkezhetett erről a lehetőségről és amikor egy repesztő sebességgel végrehajtott macskafutta után felugrott a kanapéra, majd onnan tovább száguldott a kaparófa felé, még nem sejtette mi vár rá... A kanapé tetejéről már csak egy röpke ugrás választja el a vele egy szintben lévő első kaparófa tetejét, onnan meg pusztán a lendület átviszi a második kaparófa középső szintjére, ahol máris elkapja az egyik függőleges hengert és alaposan karmolássza, cibálja.

Ám amikor az a bizonyos kritikus ugrás elérkezett volna, hirtelen és váratlanul minden felborult. Először is Cuppi macskánk észrevette, hogy valami nem stimmel, mert az első kaparófa landolási felszíne nem szabad és így nincs zöld jelzés az át- és leszállásra. Sajnos ekkor már késő volt, túl nagy sebességgel érkezett és nem tudott "átstartolni" sem.

Egy bizonytalan padlóféket követően a Pánikmausz tetején landolt. Az orkános vászonban nem tudott megkapaszkodni, az amúgy is csúszós... rettenetes kapálódzás következett, majd irtózatos hanyattlezuhanás a kaparófa tetejéről... közben tíz körömmel kapaszkodás....

Na, ez már az újdonsült leszállópályának nézett Pánikmausz játéknak is sok volt! A megtaposás és tíz körömmel lehúzás eredménye megtette a hatását és ő is megindult a gravitáció nyomdokain...

Azt a robajt, ami ezzel a történéssel járt, persze nehéz leírni. Először Cuppi puffant, aztán a rázuhanó egérjáték csörömpölt... Volt ott minden.

Ám egy macskának, mint tudjuk jól, meg sem kottyan egy efféle kis baleset. A játék pedig puhára esett, így ő is jól van.

[bigi02]

Szegeny Cuppi!! A lenyeg hogy nem lett baja! Se o se a jatek nem serult meg. Eltudom kepzelni azt az ijedt pofit... Koszonjuk a storyt.

[Gazdi2]

LAPOSKÚSZÁS HÁMBAN

Az érdekesség kedvéért elmesélem, hogy milyen volt Cuppit pórázon "sétáltatni" a kertben úgy 13 éve.

Eleve nagyon félénk kiscica volt, mire pár hónapos korában megkaptam a Boródy-tenyészetből. Nem tudom milyen sokk érhette, talán az autós utazás megrázkódtatásai, de folyton menekülni, bújni akart. Ahol talált magának a lakásban egy aprócska zugot, oda befészkelte magát és bújócskát játszott, meg se nyikkant, elő se jött. Az ezzel kapcsolatos kínszenvedéseimet már olvashattátok Cuppi honlapon tett beszámolójában. Idővel megszokta a környezetét, bejárta és "belakta" az életterét, mint saját vadászterületét... de sok külső zajtól, belső nesztől továbbra is megriadt, ijedezett. Eszembe sem jutott, hogy a kertbe levigyem, amikor még idefent sem találta olykor a helyét. Már egy éves felnőtt macska is elmúlt, amikor elérkezettnek láttam az időt egy kinti sétára és felfedező körútra. A Cicográfiában is látható hámot és pórázt ráadtam (azóta Cuppi nagy örömmel elárverezte őket a Vaterán ), majd konstatáltam, hogy abban nem hajlandó megmozdulni. Ölben kellett a kertbe kivinni.

Hám, póráz.gif (41.99 KiB) Megtekintve 19739 alkalommal.

Ott aztán a gyenge szellőtől vagy egy kinti kutyaugatástól is "lebénult", nem mozdult. Azért éreztem szükségesnek a pórázt, mert nem tudtam előre megjósolni, hogyan fog reagálni és ha esetleg valamitől hirtelen megrémül vagy nekiiramodik, akkor féken tudjam tartani. A hám tökéletesen igazodott a testéhez, nem szorította és nem lógott túl rajta, mégis zavarta és valahányszor be lett öltöztetve, hosszabb ideig csak egy helyben állt. Mikor végre rávette magát, hogy na akkor nézzünk körül, újra rájött, hogy "Jujj, rajtam van ez a farsangi maskara!" Onnantól kezdve pedig hasonfekvés-laposkúszás üzemmódba kapcsolt át. Ilyenkor a macska teste hosszanti irányban megnyúlik, hasával a földet söpri vagy úgy beleolvad a fűbe, hogy alig akar kilátszani belőle. Mintha azt mondaná: - Én itt sem vagyok... Persze ő is rájött, hogy nehéz csokibarnán beleolvadni a zöld fűbe, ám az is jól látható volt, hogy a hám nem segítette a mozgásában.
Annyira nem, hogy idővel beláttam, nem fogja megszokni és mivel nyugodtan viselkedik, hallgat a hívó szóra és rendszerint tudja, hogy mit lehet és mit nem, felesleges rá a sétáltató szerkezet.

Mivel azonban többször is hallottam olyan történeteket, ahol csak egy pillanatra vitték ki a macskát a kertbe vagy az utcára, majd az valamitől megriadt, hirtelen kapálózdni kezdett, megugrott és elfutott, majd soha többet nem lett meg, nem kockáztattam, biztosra mentem. Egy ilyen apróságon, mint póráz vagy hám, nem múlhat semmi sem. A macska-jajjt ezúttal sikerült elkerülni, legfeljebb én jajjgattam a nevetőgörcs okozta izomláztól, amikor Cuppi kommandós-kúszásban, színes övvel a teste körül (mint egy frissen bevetett ejtőernyős) lassított felvételen végigkúszta a kertet.

Amíg nem ismeritek ki saját kedvencetek viselkedését egy idegen környezetben, hasonló megoldást javasolok a problémák megelőzése érdekében.