Szia Zsóka!
Érdekes, de egyáltalán nem ismeretlen előttünk sem, amit írtál. Épp ez benne a súlyos veszélyforrás! Nem szabad hagyni a sok szárazat habzsolni, mert idő előtt tönkremegy a veséje. Nem szabad továbbá, hogy egész nap legyen étel előtte, mert akkor meg a hasnyálmirigy fehérjebontó-enzim termelő képessége lép majd hosszabb távon túlműködésbe, és mikor krónikussá alakul egyféle gyulladása (kimerültség), az visszafordíthatatlan, s nem marad más hátra, csak a szigorú diéta onnantól a továbbiakban. Már ha egyáltalán fény derül rá.
A minőségi száraztápok nagyon jól válogatott és összeállított eledelek a cicáknak, csak azt felejtik el közülni hozzájuk, hogy milyen mértékletességgel kell a macskáknak adni őket. A természetben élő egyedek a legjobb példák, akiknek nem jut minden nap egér a bendőjükbe. Olykor jól megtömik azt egy elfogott szárnyassal, rágcsálóval, de aztán akár 1-2 napig sincs utánpótlás, amiért minden esetben még keményen meg is kell dolgozniuk. Ehhez képest házi kedvenceinket mindig terített asztal várja?! Nem, nem szabad túlzásokba esni. Ám még annak ellenére, hogy a töredékét sem mozogják, mint szabad ég alatt élő társaik, sem éheztetjük őket, hiszen lakásunkban rendszeresen kapnak enni. Ebben a rendszerességben azonban próbáljuk a nedves tápokat (pástétom, szószos falatok) előnyben részesíteni, a szárazból pedig elvonókúrát indítani, hogy a kellő arányt fenntartsuk.
(Láttam egyik képeteken a roskadásig púpozott száraztápos tálkát a háttérben. Sajnos ezeket a kép-tévhiteket a gyártói tévéreklámok sugározzák, de nem véletlen, hiszen őket kizárólag az eladás mennyisége vonzza, nem a macskáink hosszú s egészséges élete!)
Mivel a száraz eledelekben olyan ízözön található kedvenceink számára, ami tovább ösztönzi őket azon finomságok fogyasztására, ez idővel beindít egyféle agyi reakciót, ami később megszokáshoz (kvázi függőséghez) vezet náluk. Ehhez képest a természetesebb állagú és összetételükben is "egyszerűbb" húskészítmények nem hordoznak ilyen hatást, így a macska ösztönösen a másik étel felé fog fordulni, még akkor is, ha ezzel magát is becsapja. Ezért kell hát az emberi közbelépés.
Még egy példa, most saját. Én nem fogyasztok pl. chips készítményeket, eleve elítéltem őket, értéktelen hulladékok ezek a tudatos táplálkozás érdemi szempontjából. Ám volt rá eset, hogy megkínáltak és kíváncsiságból megkóstoltam 1-2 falatot. Minden tudásom és akaratom ellenére, olyan fűszerezett íz- és zamatorgia áradt szét bennem, hogy rögtön rabjává tett, míg csak az az egy kis zsák el nem fogyott. Talán azóta háromszor is volt ilyenben részem (mondjuk 5 év alatt). Ha egy készítményt a gyártója úgy fűszerez és ízesít, hogy az etesse vagy itassa magát, akkor bizony annak meg is lesz a kívánt hatása és az emberek "szeretni" fogják és jobbára mértéktelenül fogyasztani. Nincs ez másként a cicáknál sem: a száraztápok nagy része igenis rendelkezik ilyesféle "vonzerővel". Aki együltő helyében megevett már egy zacskó chipset, egy tábla finom csokoládét vagy ízlése szerint más valamit, ami hasonló hatást váltott ki benne, rögtön tudhatja és érezheti, hogy miről van itt szó.
A feladat, hogy előbb egye meg a macska a nedves tápot, addig ne is kapjon szárazat, hiába kéri. És ezt mondjuk el neki szavakkal is, ha nem érti mi történik. Tegyük oda újra meg újra a húsos tálkához. Csámcsogjunk neki, keltsük fel a vágyát, étvágyát, hogy szereti ő azt a kaját. Amit korábban szeretett és most egyszerűen nem eszik meg! Megesik, hogy megunja előző kedvenc finomságait, de akkor is van megoldás, variálni az ízeket. Korábban már felsoroltunk itt sokféle kaját név szerint, és jól látható volt belőlük a ragdollok ízlése, egyik megeszi a szószos falatot, a másik nem és csak a pástétom a fogára való (pedig nem is kell rágnia. ). Nekem úgy tűnik, mintha nálatok is beköszöntene ezúttal A ragdoll macskák kényes ízlése c. fejezet, ami okoz majd még fejtörést a továbbiakban. Hát igen, amikor más macskatartókkal vagy akár állatorvosokkal erről beszélgetek, a másik fél rendszerint nem is érti, miről van szó? "Mi az, hogy a macska válogatós? Az enyém ugyanazt kapja minden nap, 5 éve" - mondják gyakran. Az ő dolguk, nem értek egyet. Akkor is kell variálni, ha a macska nem ragdoll. Az egyoldalú etetés utólag mindig megbosszulja magát, mert valamiből túl sok lesz (lehet) benne, valamiből meg kevés. A kiegyensúlyozott, vegyes étrendet a jól összeválogatott tápok véletlenszerű kombinálásával lehet a legjobban elérni, és a macska sem fog ráunni egy másik ízre, viszont felhívja a figyelmet, ha valami nagyon nincs ínyére. (Pl. a halas készítmények nálunk a madaraknak mentek...)
A második feladat, hogy csökkentsük apránként a napi száraztáp adagot. Mondjuk reggelente mérleggel kimérve és kis dobozba zárva, hogy mennyi az aznapi limit, annál többet nem ehet. És utána azon doboz tartalmát több részletben szórjuk ki a tálkába a nap folyamán. Ha a tálban van még 1-2 szem, ne töltsük újra! Ha pedig üres, akkor sem, majd ha eljön a soron következő étkezés, pl. a vacsora ideje, akkor kapjon, miután megette a nedves tápot. Kaphat reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát, mikor mit és hogyan osztjuk be, csak rajtunk múlik, de ennél többször semmiképp. Ha alszik, ne töltsük közben tele a tálkáját, szokja meg, hogy jelezze, ha éhes s enni kíván.
Mindez csak szoktatás és idő kérdése. Ha a macska valóban éhes, enni fog. Az agyi tévképzeteiről viszont le kell szoktatni és ehhez egy lassú elvonókúra javasolt a fentiek szerint.
Olyan nincs, hogy lefogyjon, mert bár ott a finom macskatáp, őfelsége mégis inkább áll és csak a szárazra vár.
A szőroldó pasztát elég akkor adni neki, ha sokat nyalja magát és nagyon hullajtja a bundáját. Ám ha valaki kikeféli neki néha a szőrét, nincs is rá szüksége mondhatnám. Ezzel sokkal jobbat teszünk vele, mintha maga nyeli le a bundát apránként. Persze ettől függetlenül a szőrhullatós időszakon felül is kaphat még pasztát, de az akkor nem befolyásolja az emésztését sem jó, sem rossz irányba, csak egyféle "csemege" számára.