Sziasztok!
Anna, először a kérdésedre válaszolok. Én azt írtam, hogy amint vége van a tüzelési ciklusnak (az mindegy, hogy első vagy második) pár nap szünet jön, majd megismétlődik.
Amikor a szünet megkezdődik, akkor kell elvinni ivartalanításra, nem egy héttel később. Tehát ha most nem nyervog és nem keni össze az ágyat, akkor már el kellett volna vinni. Ha ez nem történt meg, 1 hét múlva már késő. (Addigra talán megint beindul a következő ciklus is...) Az állatorvosokat ez baromira nem érdekli, lelkiismeretlenül kivágják amit ki kell, igen, csak a petefészket. Meséltem, hogy hajdanán résztvettem ilyen műtéten, érdekes volt belülről is látni a kapcsolódó szervecskéket.
Az én véleményem ebben a témában mégse legyen 100%-ig mérvadó (más témában lehet az). Erről az ivartalanítási ciklusosdiról annak idején megtanultam a lényeget és azt már leírtam itt egyszer, kétszer, most pedig harmadszor is. Arról tudok beszámolni, hogy annak idején én így tettem, pontosan betartva a szabályokat. Hogyha ettől eltérsz, akkor a macska valószínűleg kárát látja, akár egész élete során, akár csak idősebb korában. Mindenképp ezen információk birtokában konzultálj tehát az állatorvossal, akár egynél többel is.
Láttam "kopasz" fejű macskát, mert kihullott a szőre a rossz időben végzett ivartalanítás miatt... És ezeket nem én találtam ki, mert állatorvos magyarázta el a működési elvet és az időzítés fontosságát 13 évvel ezelőtt. Én tehát most is így tennék. Ha nektek egyéb okok miatt ez az alkalom nem jött össze, akkor várjál ki egy újabb ciklust, csak kérlek ne kérdezd meg még egyszer
, hogy jó lesz-e X nap múlva az elvitel.
Nálam olyan sincs, hogy "időpontot kaptam". Ha eljön az idő, menni kell, nincs mese, a hormonok sem várnak. Ha nincs rá mód, akkor olyan helyet kell keresni, ahol hamarabb fogadják a mit sem sejtő delikvenst.
Most viszont nekem kell menni, úgyhogy folyt. köv.
- - -
Pár óra elteltével, de visszatértem.
Smuci, megkaptam az FB-os üzidet, fél év után is jól jön az ilyen, nem járt le a szavatossága, szóval örültem neki. Nálam most jól láthatóan jelent meg az üzenetek résznél egy darab (1)-es, nálad nem így volt? Hova került a kis disznó, hogy nem vetted észre?
A tüzes esetről mintha tényleg nem írtál volna ilyet, mint most... a gyerekek helyes úton tartó neveléséhez szerintem szükség van az efféle
szomorúbb történetekre is, hogy egyensúlyban tudjon maradni a realitásérzékük... jin és jang. Szerintem a "nem mindig vidám" mesék ebben segítettek egykor.
Emlékeztek a régi mesékre? Mára ezeket kivonták a forgalomból, mert kórosan befolyásolják a gyerek elméjét... és nem lehet kitenni a 16-os karikát. (Mit 16-ost,már 6-os karika is van!!!) A gyerekkorunk kedvenc ifjúsági filmjei pedig mind 12-es besorolást kaptak! Annyira szánalmas...) Amiket gyerekkoromban én olvastam legalábbis, az tényleg mind horror volt... Illyés Gyula, Grimm, Andersen, Kis gyermekek nagy mesekönyve, Minden napra egy mese... hogy csak pár hírhedt gyűjteményt említsek, emlékeztek ezekre? De még Szutyejev könyvében a Vidám mesékben is mindenki szadizta a másikat; a többi kötet novelláiban pedig verték, ölték, gyilkolták egymást, folyton halállal fenyegetőztek, kivégzéseket tartottak, sokan szörnyekkel vagy egyéb alantas lényekkel küzdöttek és gyakran meg is haltak, legyenek szegény legények, irigy lánytestvérek vagy árulók, netán kapzsi gazfickók, gonosz mostohák.... gyakran a jók is pórul jártak, megint máskor állatok személyesítették meg az emberi bűnöket. Annyi gonoszsággal, amennyi ezekben a mesékben volt (van), a gyerek talán nem is találkozott az általános iskola felsőbb szintjéig... de amikor igen, akkor fontos volt, hogy addigra fel legyen készülve rájuk. Ezt jól megalapozhatta néhány a felsorolt meséskötetek közül, főleg, ha annyit voltak mesélve, hogy a gyerek már kívülről tudta őket. Minden egyes kis történet hozzátett valamit a lelkivilágához és a világnézetéhez, ami igenis hasznos volt, főleg ebben az ártalmatlan csomagolásban! És ez ma ugyanennyire igaz. Ha pedig a gyerkőc okos is, akkor mindig levonja majd magának a tanulságot, ezáltal idővel jobb emberré válhat. A bemutatott két macsakakönyv is számos példával szolgál rá ezekre a gondolatokra, mert mindnek van több, általánosságban is kijelenthető tanulsága. Szerintem.
Ahogy az életben sem mindig happy end az ügyek vége, úgy a meséknek sem kell törvényszerűen így végződniük. Különben a felcseperedő fiúkra és lányokra nagy meglepetések várnak, bár inkább pofonoknak nevezném őket. Ha valaki álomvilágban él, mert mindig csak a szépet és jót mondják neki, abból kóros elváltozás, később súlyos lelki trauma fog származni (ha nem is minden esetben, de többnyire ez várható). Biztos mindenkinek volt olyan ismerőse hajdanán, aki még nagy gyerek létére (mondjuk 10 éves korában) sem tudta, hogy mit jelent az, ha valaki "meghal" vagy hogy nem akkor szülnek az anyák, ha nagyon sokat esznek, mert nem attól lesznek "kövérek". Egészen elképesztő az ilyen szintű burokban tartás a szülők részéről olykor... jó néhány ilyen esettel találkoztam és bizony az ilyen gyerek komoly hátránnyal indul a többiekkel szemben; a kamaszkor közben, illetve az az után várható pszichés hatásokról pedig már ne is beszéljünk.
Persze Smuci, ezeket ne értsd magadra, mert teljesen elvonatkoztatva és általánosságban írtam, csak a Te gondolataidról tértem rá a témára.
Anna, Cuppi köszöni érdeklődésedet, üzeni, hogy jól van. Sportosan telnek a napjai: reggelente Gazdi1 éjjeli szekrényén a felállított kis tégelyek felborogatása (zuuumek, kooooiing!!!), ha nincs frissen levágott karom, akkor végtelenített ciklusba ágyazott ágykaparászás... a sikeres felkeltésig, akár Gazdi arcába hatalmas beletüsszentéssel ébresztés (eddig ez volt a legbrutálisabb mód az összes közül). Az egyik nap Gazdi1 házon kívül volt, mert kora reggel elment bevásárolni, így engem talált meg a kis szőrmók. Hát 10 mp. alatt simán felkeltett, nem volt kegyelem. Majd nyirmogva kikocogott mellettem a konyhába, míg meg nem kapta a várva-várt bendőbe valót.
Mindegy kitől kapja, ilyenkor aztán jólakottan macskarajcsúrt tart, főleg akkor, ha süt kint a nap, mert akkor fényárban úszik a lakás. (Ha borult idő van, fel sem kel.) Gyakran pofozza az új pánikmauszt még kikapcsolt állapotban is, ha viszont be van kapcsolva, elég hamar otthagyja... majd visszatér újra meg újra... és ráugrál, meg a szájával próbálja elkapni és felemelni a földről az egész szerkezetet... bár gyakran megesik, hogy közben félúton elalszik valahol. Akkor két-három ütemben iszonyú jó durmolások vannak estig. Akkor arra ébred, hogy nini, Floki már megint itt van és ... hát nem megette a kajámat... hát nem befeküdt a boxomba... hát nem az én egeremmel hancúrozik, hogy az majd kipukkad....
DE, DE, DE!
Aztán macskagalopp jobbról, prüszkölés+fújás balról, csak úgy repesztenek ide-oda... Jót tesz egy kis esti testmozgás.
Floki úgy beszokott, hogy még éjszaka és bevirnyákol a lépcsőházból, hogy inkább bejönne a jó melegbe... pedig van kint is pihe-puha házikója. Jól bejön és bent is alszik, ez a legújabb. Mindig máshol. Cuppi nagy szállítókosarában. Egy asztal alatt. A szőnyegpadlón egy sarokban. Tegnap fordult elő először, hogy felment a kaparófára és elfoglalta az egyik macskaboxot. Ma TV nézés közben egyszer csak megint ott találtunk rá. Cuppinak megmutattam, nézd csak, ott a Floki, bent! Hát úgy nyújtogatta a nyakát (mármint Cuppi), hogy alig bírtuk visszafojtani a nevetésünket. Aztán leugrott a kaparófáról a földre, két lábra állt és úgy szagolt be a boxba nyújtózva, nagyon muris látvány volt, főleg hogy úgy is maradt pár percen át. Floki felébredt, mert Cuppi megint összecsiklandozta a bundáját a bajszával... kidugta az orrát és ott puszizkodtak, szaglászták egymást, végül Cuppi rátartin elvonult. Mivel azonban van még egy box üresen, szerintem nincs oka panaszra, azon felül 101 helyen alhat, ahol Floki nincs neki szem előtt. Meg is teszi.
Tehát így hódit teret magának az Új Jövevény.
Cuppi a porszívót már egészen megszokta, ki sem megy a szobából, ha takarít, sőt, utánaoson, nézi... vagy felül előtte egy székre... nemrég kihajolt a kaparófája függőkosarából és onnan bámult le rá, nagyon muris volt, ugyanis úgy nézett felülről, hogy majd kizuhant. Csak éppen nincs időm kamerát ragadni és minden hasonló spontán jelenetet megörökíteni, pedig egész nap résen lehetne lenni, de hát ki ér rá erre folyton?
Őfelsége szókincse mindenesetre bővült, mert immár a porszívót is tudja, hogy micsoda, meg is tudja mutatni. Ha pedig kérdezem, hogy -
Nem akarsz egy jót porszívózni, Cuppi? - Megrázza a fejét és mondja, hogy -
Nyááám. 
DE tényleg!!
Az is csúcs, amikor odamegy az újságosállványunk alatt töltődő szerkezethez és szinte beszél hozzá, úgy nézi.
- Na mi van, most megint alszol? Látom ám, hogy narancssárgán pislogsz, most bezzeg nem jössz le a párnádról, mi? Majd ha zöld leszel és a Gazdi hív. Én is be tudlak ám kapcsolni, ha nagyon akarlak, nem nagy kunszt. De egyelőre maradj csak a helyeden, nem szeretem ha folyton jössz és utánam koslatsz, miközben azokat a zörgőmorgó hangokat hallatod. Mindig jól megnézlek, amikor a Gazdi kitakarít belülről. Na most megyek, de holnap is ilyen tisztaság legyen ám, mert arra nagyon háklis vagyok, ha macskaszőrös a szőnyegem!Aztán amikor a porszívó gyanútlanul takarít valahol a lakás átellenes végében, hősünk megtámadja a pihenőhelyét és húszcentis mancsnyújtózással méretes pofonokat visz be neki, de úgy, mintha rázna és forró is lenne egyszerre. Nyúlás, nyúlás, nyúlás. még mindig nyúlás, közben fej ellenkező irányba hátramozdítása, fej még vissza, láb még mindig előre nyúlás... már majd szétszakadás.. de tovább nyújtózás, végül manccsal hirtelen előrevágás, ddurrrr egy pofás, majd visszarántás gyorsan... várás, nincs mozgás? Durr még egyet, majd újra... áhh nem, ez döglött... na megyek keresek inkább egy kócos patkányt, Floki tegnap elbánt minddel, de talán maradt még egy túlélő valahol az állatkertemben.
Háát, így telnek napjaink... két macskalány és egy robotporszívó között.
Ne félj az ivartalanítástól, neki is sokkal jobb lesz utána, nem fogják megőrjíteni a hormonok...
sajnos az egyéb mappába rakott levekről nem ad értesítést (mintha meg se kaptam volna) és önkényesen oda szelektált sok sok levelet 
