Sziasztok!
Mi is voltunk tegnap Macskabálon. Smucival nem sikerült találkoznunk, pedig elég sokáig időztünk a tömött sorok között már kellemetlenül is hatalmas nyüzsgésben.
Hogy minden ketrecet alaposan megnézhessünk, többször is bejártuk a rémesen rosszul kialakított keskeny "átjárófolyosókat", melyért a szervezőknek nem jár köszönet. Pocsék kialakítás, garantált tömegnyomor. Uggh...
A hangosbeszélőből percenként áradt a fültépő ordibálás: "UTOLSÓ FELSZÓLÍTÁS!! A HÉTSZÁZKILENCVENNYOLVANHETES MACSKA TULAJDONOSA AZONNAL JÖJJÖN A ZSŰRIASZTALHOZ!! UTOLSÓ UTÁNI FELSZÓLÍTÁS A NÉGYSZÁZNEGYVENHATVANHATOS TULAJDONOSNAK, AZONNAL JELENJEN MEG A ZSŰRI SZÍNE ELŐTT!!!...."
Most pedig a lesújtó véleményem: alapvetően alig láthattunk szép (felnőtt) macskát, nem hogy különlegeset ÉS szépet, pedig tényleg nagyon kerestük őket. Ez az esemény
a macskatenyésztőkről és a pénzhajhászatról szólt. Kizárólag. És a legjobb indulattal. 15 éve már voltam egy hasonló nagyszabású kiállításon. Meg kell mondjam, semmi nem változott azóta. Nem véletlen, hogy ennyi időn át nem kerestem efféle rendezvényt, mert már akkor is megdöbbentett és elrettentett. Gusztustalan volt. Ezzel az egy szóval hatékonyan jellemezhető a hasonló alkalmak alfája és omegája. Ezen a helyen is úgy árulták az élő macskákat, mint máshol a vattacukrot vagy egy doboz tollat. Ahogy a kiírásokat elnéztem, úgy is tekintettek rájuk, árucikként.
A terepet a
brit (rövidszőrű, minifülű, egérszürke, sárgaszemű)
és a gyakran cirmos/foltos/vörös - házimacskákkal valamilyen rejtélyes úton titokban kereszteződött -
main-coon példányok uralták. A kereszteződésen azt kell érteni, hogy vicces, amikor egy fajtatiszta példány már alig hordoz magán külső jegyet eredeti jellegéből, de mégis annak titulálja "tenyésztője" és fantáziadús neveket ad a "kenneljének". Meséltem korábban, hogy láttam én már cirmos-ragdollt házimacska farokkal, sárga szemmel és úgy nyáladzott, mint egy hiéna.

Inkább hagyjuk az ilyen szörnyszüleményeket. Tény, hogy a keverék (közismertebb nevén a korcs) szó definiálása ezen a szent helyen teljes kimerítést nyert. A közönséges házimacskák (!?) megjelenése egy ilyen gyűjteményben pedig már csak hab volt a tortára, hiszen bármelyik kertes házas környéken láthatunk nem csak hasonlókat, de pontosan ilyeneket, ha nem különbeket. Ehhez igazán nem kell macskafogó-kiállításra menni/járni senkinek. De most tényleg!
Cirmos cica, hajj! Mi volt ez??! Hogy kerültek ők oda? Sznobság? Feltűnési viszketegség?! A gazda (azaz inkább tenyésztő, mert a kettő két külön faj!) túlzott büszkesége egy amúgy minden tekintetben hétköznapi cirmire? Mindenki döntse el maga. Viszont én láttam is annak a házimacskának az elkeseredett tekintetét... finoman szólva, nem volt "boldog".
Számos ketrec közelében orrfacsaró bűz terjengett... sajnos a legbüdösebb (bocsánat, de hiperérzékeny az orrom) a görények kalitkájánál fogadott, ott ezért csak annyit időztem, amit egy lélegzetvétellel kibírtam. (Nem feltétlenül a görények voltak illatosak, talán csak a gazdák voltak gondatllanok az alommal.) Elég sok macska fekhelynek használta az alomtálját, ami igencsak meglepő volt, mert mindennek nevezném, csak higiénikusnak nem az ilyesféle megnyilvánulásokat.

Volt ketrec, ahol szemkaparó volt a kandúrhúgyszag. A 15 kilós példányokból is akadt bőven.
Gazdi1 szorgosan fényképezett, de többnyire a kiscicákat, mert azok, mindegy, hogy bengáli, brit vagy main-coon példányok voltak... amíg kicsik, nagyon aranyosak. Ám szinte kivétél nélkül jól lehetett látni nagyobb rokonaikon, hogy csak néhány hónap és bizony már nem lesznek olyan dögönyöznivalók, mert ha felnőnek, elveszítik játékos bájukat. Ám ne haragudjon meg rám senki, mindez szubjektív élménybeszámoló volt: ízlések és pofonok. Sokan az itt felsorolt macskákkal (mint termékekkel) is boldogok lehetnek, sőt, nekik talán éppen egy másik még jobban is tetszik, mint egy igazi ragdoll gombócka, ki tudja?
Hmmm. Hát mondjuk én. Én aztán igazán tudom. 30 éven át
folyamatosan volt macskám és még sokkal többel ismerkedtem meg más otthonokban, barátoknál, ismerősöknél, vendégségben a 3 évtized alatt. Jelenlegi meggyőződésem az, hogy nincs jobb egy ragdollnál, ha lakásban tartott macskán gondolkodunk. Ezért is döbbentem meg, hogy a kiállításon egy hófehér gyűjteményen kívül (amit az oldalunkra korábban ellátogató illető incidense miatt most nem is méltatnék) nem volt értékelhető ragdoll macska. Nem véletlenül írtam már korábban is, hogy a kezdeti, minőségi (autentikus) tenyészetek után idehaza eltűnni látszottak a valódi fajtatiszta ragdollok és évek múltán legfeljebb kétes eredetű importként, illetve házimacskásított keverékként jelentkeztek sokadik utódaik. A szakkönyvekben is látható, pufók és kövérkés megjelenésű ragdollok bennem mindig ellenszenvet keltettek. Ha a valóságban is így néznének ki, biztosan nem lenne ilyen cicám és most nem a cuppi.hu fórumán írkálnánk. Ám a könyvek rajzolt képeinek sokszor köze nincs a valósághoz, vagy ha van is, jó ellenpélda a miénk. Nem a túlpuffasztott, tenyésztők részéről száraztáppal agyonetetett macskákat kellene a szakkönyveknek, vagy a "101 kiscicás" dokumentumfilmeknek alapul venni. Ami tehát még egyszer tény és a mi fórumunkra kívánkozik: nem volt a macskamánia kiállításon érdemi ragdoll.

Cuppihoz és Herceghez hasonló pedig egyáltalán nem. A fehér példányokban amúgy túlteng a birman genom, a sziámi pedig végképp elvész. Mi a csuda közük van az eredeti vérvonalhoz? A kérdés természetesen költői.
Mindennek ellenére jól éreztük magunkat és örülök, hogy elmentünk, érdekes és nem mindennapos kikapcsolódás lett belőle. Most úgy 15 évig elég is volt. Végignéztük még a "merchandising"-ot, a macskás csecsebecséket, volt választék és szupergiccs-kiállítás bőven. A klasszikus Vatera-áruk standjai. (Értsd: ha egy tárgy semmire sem jó, pl. egy ajándék, azt a Vaterán kell eladni. Ezek többnyire ilyesmik voltak.)
Anna, neked csak azt tudom mondani, hogy nem maradtál le semmiről. Ha a kritikám helyenként erős volt, az csak azért van, mert minden szava igaz.
