Szia Anna!
Újra itt, köztetek. Annyi mindent írtál, amire nekem is kell válaszolnom, hogy azt sem tudom, melyik végével kezdjem. Kezdem az alsóval, aztán majd folytatom a felsővel.
- Nézd majd meg Cuppi 1999-es kölyökkori videóját újra, mennyiféle játéka van a földön, vagy lóg a kaparófáról. (Azaz lógott akkoriban.) A papírtörlő magját képező kartonhengertől, az egyszerű szalagokon át, a zörgő golyóig valóban minden volt ott. A Fressnapfban kapható kacatok (kivéve az egérszagú egerek, amik nincsenek felcicomázva) inkább kutyáknak valók. Aki nem hiszi, hamar rá fog jönni, hogy a macskák ejtik a témát odahaza és a fressnapfos játék csak kidobott pénz volt: eggyel több otthon a vaterás kacat. A legjobb ötlet szerintem a háztartásunkban amúgy is fellelhető apróságokat a cicának adni, hátha felkelti érdeklődését. És van, amikor ő is kinéz magának ilyen holmikat. Pl. egy felakasztott kabátból ki- és lelógó húzószár, a végén gombbal... mert ha azt már pofozza, jobb ha nekiadod, különben a kabátban is kárt tesz.
És amit Smuci is írt, pl. a papírgalacsin, vagy akár egy cipősdobozokból épített erőd... hamar meg tudja őket bolondítani, főleg akkor, ha a szeme láttára a dobozok alá, közé bekerül egy egér is... pl. berepül. Amikor a "Cuppi és a selyempapír" c. videót forgattuk (spontán ötlet volt), szintén arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy mennyire hasznos lehet egy olyan kis semmiség is, mint egy zörgős papír (speciel az is éppen egy cipősdobozban volt gyárilag). Ha pedig a papír alá egér is kerül, kész a macskaszendvics receptje... hosszú időn át képes lekötni a bajszosokat, főleg úgy, hogy a gazdi is benne van a játékban. A videó csak egy kis ízelítő volt, de alapjában erről szól.
A lényeg tehát a találékonyság és a kreativitás. A legjobb (és a leglényegesebb, lásd majd következő bekezdés!), ha kihívást adsz a macskának, hogy használja az eszét... na innen hogy jövök le... na ide, hogy megyek fel... miért is? Ja, mert láttam, hogy az egér ott van fent. Fel kell jutnom valahogy. És megteszi. A macskák a legtöbb kutyával ellentétben képesek összetett, kognitív feladatok megoldására!
- A farkával való játék intő jel. Azt mutatja, hogy nem foglalkoznak vele. Azt mutatja, hogy unja magát és így köti le a feles energiáját, legalábbis annak egy részét. Mint amikor a kisgyerek malmozik, vagy az ujjait számolja, mert nem érdeklik a rendelkezésére álló játékok. Adj neki kihívásokat, hogy túráztassa a macsk-agyát. Ellenkező esetben elbutul vagy eleve megreked egy alacsonyabb szellemi szinten és az bizony nem jó! A természetben élő (és a kint tartott) macskák gyakran óránként többször is kerülnek megoldandó feladatok elé és így döntéshelyzetbe, folyamatosan önálló (és öntörvényű) döntéseket kell hozniuk, ami ezáltal serkenti és szinten tartja az agyi működésüket. Ezzel szemben pl. a legtöbb kerítés mögé bezárt állat - vegyük csak az állatkertet, de ide tartozik a legtöbb kertben és lakásban tartott kutya is - csak egy bizonyos keretrendszer által szabályozott, korlátolt cselekvéssorozatot tud folyamatosan ismételni, mely monotonitást egy-egy "kutyaséta" sem dob fel, hiszen ott is minden nap ugyanaz a program és útvonal. Maximum az ugatása hangerejét tudja szabályozni, de más komolyabb élethelyzetet nem él meg és így döntéshozatali ingerek híján a vonatkozó agyi lebenyét sem járatja. (Ellenben lásd Lassie-effektus!) Ennek ellensúlyozására kellenek a gazdik, akik néha kiragadják a kedvenceket a hétköznapi környezetből és akár játékkal, akár környezetváltozással egy új világot teremtenek az állatok számára, így azok más életszituációkat is megélhetnek, akár játékos módon (virtuális világképzet), akár másképp (reális életszituáció).
És az emberekkel is így van ez, kortól függetlenül. Akár fiatalon, akár idősen zárkózik be valaki és áll rá egyféle életmód adta monotonitásra, idővel bekövetkezik a szellemi visszaesése és még ha jól is érzi magát a saját bőrében, beindul nála a megfelelő agyi stimuláció hiányában a szellemi hanyatlás. Míg ezt a jelenséget a külső szemlélők tökéletesen megfigyelhetik, addig a benne élő semmit nem vesz észre a "változásból".
- A Panic Mouse-t Németországból rendeltem, amit illetően lesz is majd egy kapcsolódó cikk a "Horror témák" közt, ahogy elkeresztelted. (Lásd az előre jelzett Tartalomjegyzéket!)

Ez az elnevezésed nagyon tetszett, mert jól belegondoltam, hogy eddig mit takar... Pedig alapvetően nem a Rémmesék könyvének újabb részeit készültem megírni.
- Valójában 123 videóm van feltöltve a YouTube-on, most néztem meg. Azért annyit látsz csak, amennyit írtál, mert a többi filmecske nem publikus és csak a családnak szól. Bizonyos esetekben - pl. egy fórumon - megosztok egy-egy linket, de attól még a nagyközönség a legegyszerűbb módon nem találhat rá, ha
nem listázott. Ezen fentlévő - de nem publikus - videóimat tehát nem számolja be a YouTube a negyvenvalahány darab publikus jelölésű közé.
A villámvédelmi téma nekem több okból is szakmába vág, ezért is tartottam fontosnak ezt a lényegre tökéletesen összepontosító, figyelemfelhívó interjút. Nálunk amúgy megfelelően kiépített több fokozatú villámvédelmi rendszer van üzemben.
Az nagyon tetszett, hogy ismeritek az úriembert és hogy milyen közeli az ismeretség részetekről.
- Ami a gyerekkort illeti: világéletemben volt macskám, és amióta az eszemet tudom, megszállottan rajongtam értük. Olyan is volt, hogy egyszerre két cicám volt, természetesen mindig házimacskák, főleg cirmosok. Nem csak én szerettem őket, de ez fordítva is mindig igaz volt. Amikor 3. osztályos voltam általánosban, egy környezetismeret órára egyszerűen a macskámmal, Tigrissel az ölemben sétáltam be. Be a rengeteg gyerek közé. Aznap ugyanis "A MACSKA" volt az óra anyaga hivatalosan, még a tankönyv szerint is. A tanárnővel előre egyeztettem az ötletemet és mondanom sem kell, hogy osztatlan sikert aratott az egész osztályban (közel 40-en voltunk). Pl. a macska tappancsának részletes elemzése és az, hogy mindenki megnézhette közelről, megfoghatta. Legtöbb osztálytársam panelban lakott és legfeljebb díszhal vagy madár képezte az állattartást odahaza, macskát csak távolról láttak kóborolni, esetleg a "nagyszülőknél a telken". Abból mindenesetre, amit ott láttam, nekem az jött le, hogy ezek a gyerekek még nem találkoztak testközelből macskával, főleg nem így. Tigris olyan jól tűrte a rengeteg gyerek közelségét és érintését, hogy olyan csak a mesében van, a tanárnő nem is értette, hogyan csinálom. Én pedig azt nem értettem, hogy lehet olyan keveset tudni a macskákról, mint amennyit ő akkor és ott az órán előadott a többieknek. Mert a nullánál alig volt több! (A tanárnőm már hosszú évekkel ezelőtt meghalt agyvérzésben, a közelünkben lakott, nagyon kedveltem.) Az órát végül én mentettem meg a "kiselőadásommal", ami azért jóval hosszabbra nyúlt, mint azt a tanárnő sejtette volna. Hát igen, gyakran történt meg ilyesmi már akkoriban is. 9 éves voltam.

- Ami pedig az ivartalanítást illeti. Ha nem szeretnétek Cingi tüzelési időszakában az állatkínzás fogalmát megvalósítani, valamint inszomniában kimúlni, akkor muszáj lesz találni neki egy kandúrkát és akkor lesznek kis Cingik. Ellenkező esetben a macska szörnyű vágyódáson és kínlódáson fog keresztülmenni, ami hihetetlen nyervogással jár akár fél éjszakákon át (ergo ti nem fogtok aludni) és pár napos őrület után néhány napos szünet
* következik, majd újra kezdődik és több cikluson át tart. Közben sok mindent összedzsuvázhat a folyásaival... ami még gondolatra sem kellemes.

Ez akár egy külön témakör lehetne (Ha tüzel a macska...), de olyan intim, hogy ilyesmit nem szeretnék nyitni egyelőre, inkább majd apránként kibeszéljük.
Amit megcsillagoztam, az azért fontos, mert
akkor kell elvinni műtétre. Nem előtte és nem utána, pontosan akkor!