A macskák nem érzik az édes ízekethttp://www.plosgenetics.org/article/info:doi/10.1371/journal.pgen.0010003A nassolós témát azért hoztam fel, hogy végül ennél a cikknél lyukadjunk ki.
Egy nemzetközi genetikus kutatókból álló csoport 2005 júliusában publikált tudományos cikke beszámol róla, hogy elkülönítették a házimacskák, valamint egyes nagymacskák (tigris, gepárd) génállományában azt a részt, amely az emlősök édes íz érzéséért felelős receptorok (idegvégződések) kétféle fehérjéből álló alkotóinak kialakulásáért felelnek. A két fehérje neve T1R2 és T1R3, a hozzájuk tartozó gének neve Tas1r2 és Tas1r3.
(Eddig ahány magyar fordításban olvastam a témáról, sajnos annyi helyen írtak hülyeséget erről, ami gyakran jellemző a hazai cikkfordításoknál.)
A Tas1r3 gén analízise nagymértékű hasonlóságot mutatott más emlős fajokéval és a kísérletek bizonyították, hogy T1R3 fehérjéje jelen van a macskák ízlelőbimbóiban. Ezzel szemben a Tas1r2 génnél már nem sikerült a többi emlős faj esetében kapcsolódó fehérjét lokalizálni a macskáknál. A hibridizációs és immunhisztokémiai vizsgálatok bebizonyították, hogy egy inaktív génről, ún. pszeudogénről van szó, amely nem kódol egyetlen hozzá kapcsolódó fehérjét sem.
Ez csúcs! Ugyanis ez azt jelenti, hogy a ragadozó életmódú macskák ezen génje az evolúció folyamán valamikor "kikapcsolásra" került. Egy gén inaktiválódhat, ha a rá ható szelekciós nyomás kiszűri a többi közül, de egy élőlényt körülvevő környezet is megváltozhat úgy, hogy az adott gén funkcionalitására már nincs szükség, vagy akár károssá is válhat az állat számára. Ilyenkor történhet ilyen genetikai mutáció. Amikor a korabeli vadmacskák ragadozó életmódja utat tört a táplálkozási láncban és előre segítette őket a piramis csúcsa felé, akkor az édes íz szerepe szükségszerűen kikapcsolásra került a génállományukban, erősítvén az állat húsevésre való specializálódását. Hát nem gyönyörű a körülményekhez való alkalmazkodás ezen automatikusan végbemenő formája? Számomra lenyűgöző.
A macskák ugyanakkor jól érzik a sós, savanyú, keserű ízeket, ezen funkciók hasonlóan fejlettek náluk is, mint az embereknél vagy a kutyáknál.
Namármost! Ha egy macska olyasmit fogyaszt - nyalogat, iszik vagy eszik -, ami édes, legyen az zöldség, gyümölcs, édesség... akkor a fentiek alapján kizárható, hogy azért teszi, mert az az édes íz miatt ízlene neki. Ez a tévedés annak köszönhető, hogy az ember magából indul ki. Nem. A macskák nem érezhetnek édes ízt, legfeljebb kíváncsi természetükből fakadóan megkóstolhatnak egy zöldséget, gyümölcsöt, ahogy pl. teszik azt a fűvel is (ahogy a füves cikkben már említettem a kívánás ösztönszerűen működő okát az esetükben). Továbbá feltételezhető, hogy megtetszik nekik egy adott étel állaga, szerkezete, rághatósága, ám nem zavarja őket, hogy mindamellett nincs húsíz.
Tapasztalataimat összegezve úgy gondolom, hogy a legtöbb macskával nem lehet ilyesmit megetetni mint répa, dinnye, sörperec, kürtős kalács. Bár meglehet, hogy olykor meg-megkóstolnak furcsaságokat is, de hogy azt rendszeresen és hosszabb távon fogyasszák is, nem tudom elképzelni és ha ilyesmi mégis megtörténik az nyilván igen ritka, pl. 1000 macskából 1-2 esetében fordul csak elő. Talán éppen róluk láthatunk ilyen képeket, filmeket és hallhatunk történeteket, ami ma az internetnek köszönhetően gyakran azt a látszatot is keltheti, hogy hűha, milyen sok ilyen macsek él szerte a világon. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy ők néhányan kerülnek csak ki a földön élő több mint 500 millió cicapofa közül, akkor rögtön láthatjuk, hogy a számuk valójában elhanyagolható (még ha sok társukról soha nem készül megosztott kép vagy videó, akkor is) és ahogy a marhák sem fognak nagy számban csokit enni, úgy a macsekok sem szoknak majd át a vegetáriánus kosztra.
Ám ezzel még nincs vége! Az evolúció amit kikapcsolt, vissza is kapcsolhatja. A mai világban a háziasított és túltenyésztett macskáknak már nem kell megharcolniuk az eledelükért, ahogy nem létezik semmiféle tápláléklánc sem számukra, aminek így a csúcsán sem lehetnek. Mit számít így már a ragadozóság genetikai erőltetménye és vívmánya? Az emberek pedig gyakran etetik őket olyan ételekkel is, amikre szükségük nincs és az ízüket sem érzik úgy, ahogy kellene. Ennek következményeként elképzelhető az a folyamat, hogy apránként visszanyerik vegyes étrendű táplálkozásuk eredményeképpen az édes ízért felelős Tas1r2-es gént, ami reaktiválódva megalkotja a T1R2 fehérjét, mely a megfelelő ízlelőbimbókban szintetizálódva kiváltja az édes íz érzékelését náluk. Úgy vélem, hogy egy ilyen folyamat 10-20 macska generáció elteltével megindulhat és végbe is mehet, sőt, könnyen meglehet, hogy ennek a történésnek máris a közepén járunk. Minden azon múlik, hogy a macskák mennyire kívánnak részesei lenni az ember által nyújtott egyéb táplálékoknak, mennyire kívánják azt meg és vetnek rá szemet hosszabb távon. Ha ez a folyamat tartósan fennáll, a macskák egy napon talán újra érezhetik majd az édes ízt és még édesebb életük lehet.