Ohó, de mennyire jól vagyok ám. Köszönöm a kérdéseket és az aggódásokat. Tegnap valóban volt némi nagy rosszullét, de aztán hamar megnyugodott a gyomrom és a Gazdi is simogatott. Pihentem egy kicsit, aztán addig püföltem a cérnán húzott egeret, amíg le nem pofoztam róla.
Gazdiék is élvezkedtek: a Madarak című horroron nosztalgiáztak, nem tudtam, hogy nekik is ennyire bejönnek a szárnyasok.
Mindenesetre az erkélyünkön új madáretető és fürdető-itató lett nyáron beüzemelve, így aztán nappal nagy a jövés-röpülés. Már csak filmfelvétel kellene és akkor visszanézhetném a csipcsiripeket a tévében.
Juhé, nyáú.
Gazdi1 most vert le egy szúnyogot a konyhaszekrényen, de végül nem találta, hogy hova esett. Még a mikrosütőbe is benézett, biztos, ami biztos. Merthogy Gazdi2 már előre szólt, nehogy felszolgálva megkapja holnap vacsorára a pirított vérszopót.