Adri, Te tehetséges vagy és van hozzá érzéked, szemed, olyan dolgokat meglátsz, amiket más még akkor sem, ha tanítják. Így van értelme tanulnod és foglalkoznod a témával. Hajrá. Mi majd zsűrizzük a fotókat! (Persze alapos élvezkedés közepette.)
Ami a melléülést és ügyetlenkedést illeti, az bizony ragdoll tulajdonság!
Na most már aztán tényleg javaslom egy újbóli átolvasásra a cuppi.hu szövegeket 
Hiszen csak 2 oldal... CICOGRÁFIA, MACS-KAPARÁS! Figyelem!! Figyelem!! Különösen Cuppi.hu rajongóknak ajánlott!
Egy újabb idézet, ami magáért beszél, de azért vastagítok is rajta. (Cicográfia menüpontból)
Fajtámra jellemzően én is gyakorta elvétek ugrásokat, ilyenkor utolsó erőmig "lógok a szeren" és megpróbálok felhúzódzkodni. Rendszerint nem sikerül, de legalább négy lábra érkezem. Nekifutást követően a szobák közti 90 fokos kanyarokat olykor nem tudom bevenni csúcssebességemmel, ilyenkor repesztő hangorkán kíséretében farolok ki a szőnyegpadlón (és bár kellemetlen bevallani, olykor még fel is borulok). Megesik, hogy nagy viháncolásaim közepette félúton szembetalálom magam egy kivilágítatlan asztallábbal vagy ajtólappal... olyankor a koppanás után némi szédelgés következik, de aztán újra uccu neki!
Cuppi tényleg fűre pottyant, de az is csak kemény földön nő...

négy lábra érkezhetett és semmit nem láttam rajta egyik alkalommal sem, egy szál szőre sem görbült meg.
Az általam ismert másik ragdoll is ugyanilyen szerencsétlen volt, pl. mellélépett a szekrény tetején, itt megbotlott, ott hasraesett. Ám ennek ellenére folyton ki akart mászni olyan helyekre, mint erkélykorlát pereme, szekrény legteteje... a magasságot élvezte, félelme nem volt, de amikor leesett, akkor mindig ott kellett állnia valakinek, aki elkapja, leszedi.
Tehát nem a kancsalság teszi.
Gyönyörű a bundája és a szőre. Szerintem csak idő kérdése, míg kinézi majd magának az erkélykorlát peremét és felugrik rá. Persze sok ilyet láttam már, ilyenkor a tapasztalatlan macska átesik a súlypontja miatt, mégis hirtelen megkapaszkodik és nem biztos, hogy kizuhan, de megesik. A negyedikről jó eséllyel úgy hullik le az aszfaltra, hogy meg sem üti magát, de természetesen ennél rosszabbul is járhat.
Egy közeli macskaismerős félig nyitva hagyott ablakon kívül, a kereten heverészett, amit a gazdája belülről becsukott, mert azt hitte, hogy véletlenül maradt úgy. Csórikám meg lerepült kint. Azért a gazdi érezte, hogy valamin lökött egyet. Azonnal feltépte az ablakot és ijedten kinézett... hát a kedvenc cirmos nem ott lógott?! Két lábával és tíz körömmel kapaszkodott a panelház falán az ablak peremén. Hamar behúzta a jóember. (Amúgy ő az asztalos. Jó kis ajánlás, ugye?)
És olyan is volt, hogy a macska a konyhaablakból mindig bámulta a galambokat, amik a villanyoszlop tetején turbékoltak. Kétszer is úgy gondolta: - Simán elérem őket... - és kivetődött. De nem tudott repülni, főleg nem 5-6 métert. Mondjuk nem értette senki, hogy számolhatta így el magát, főleg helyből ugrással, és akkor a magassági tényezőt még nem is vettük figyelembe, hát még ha el is éri őket... mi lett volna? Mégsem egy sas! Na de mondanom sem kell, hogy azóta is éli világát, talán meghúzta a lábát vagy ilyesmi, pedig 4 emeletet zuhant a járdára... jelenleg már vagy 15 éves és jó kövér házimacska.
Megforgatom az alábbi képet, mert már elfáradt a nyakam.